A digitális történelem javítása

Biztonsági figyelmeztetés. Ez a galéria a megértést szolgálja, nem használati útmutató. A katódsugárcsöves monitorok és televíziók, valamint sok tápegység a hálózatról való leválasztás után is veszélyes feszültséget tarthat fenn. Ha nincs erre kiképezve, az ilyen berendezéseket bízza szakképzett szerelőre.

Az első óra a megfigyelésé

A tapasztalt restaurátorok ritkán kapcsolják be azonnal a frissen érkezett készüléket. Kinyitják, lefotózzák, megszagolják, és megkeresik azokat a lassú sérüléseket, amelyeket az idő hagyott rajta. Egy kidudorodott vagy szivárgó elektrolit-kondenzátor, egy megrepedt biztonsági elem, egy törékeny vezeték vagy a laza csavarok zörgése mind maradandó kárt okozhat egy első bekapcsolás során. Ebben a szakaszban a türelem ugyanúgy védi a készülék belsejének történetét, mint az áramköröket.

A javításnak ez a része sok ember számára ismeretlen, mert a modern eszközök ilyenné tették. A ragasztott házak és a beépített akkumulátorok elriasztanak a felnyitástól. A javíthatósági jogért folytatott mozgalmak, valamint olyan csoportok javítási útmutatói, mint az iFixit, részben arra irányulnak, hogy visszaszerezzük a belenézés szokását.

Az öregedés során fellépő gyakori károk

Az elektronika minden korszakának megvannak a jellemző hibái. A kazettás magnók és lemezmeghajtók gumi hajtószíjai ragacsos, kátrányszerű masszává puhulnak. Egyes 1980-as évek végi és 1990-es évekbeli berendezések, köztük bizonyos kézi konzolok elektrolit-kondenzátorai kiszivároghatnak, és a kiszivárgó elektrolit kimarja az áramköri nyomvonalakat. Az alaplapra forrasztott, újratölthető henger alakú elemek, például egyes Amiga-modelleknél, lúgos folyadékot szivároghatnak a közeli alkatrészekre. A játékkazetták gombelemei csendben lemerülnek, és magukkal viszik a mentett játékokat.

A műanyagok is öregszenek. Sok bézs színű ház idővel megsárgul, ezt jellemzően a műanyagban lévő brómozott lánggátlók fény és hő hatására bekövetkező változásával magyarázzák. Egyes tulajdonosok hidrogén-peroxidos kezelést alkalmaznak, amelyet gyakran „Retr0bright” néven emlegetnek, hogy visszaállítsák a színt. Az eredmény lenyűgöző lehet, de a műanyag törékenyebbé válhat vagy újra megsárgulhat, ezért sok restaurátor inkább békén hagyja a patinát.

Javítónaplók

Ezek az összetett naplók tipikus restaurálásokat mutatnak be. Nyissa ki mindegyiket, és olvassa el a műhelyjegyzeteket.

01. napló: Egy kazettás magnó, amely minden dalt elhúzott

Dokumentált folyamat A motor forgott, de a lejátszás lassú és ingadozó volt. A hajtószíj ragacsos gyűrűvé öregedett. A maradékot izopropil-alkohollal távolították el a görgőkről, a megfelelő hosszúságú és szélességű új szíjat felszerelték, a nyomógörgőt pedig megtisztították. Ezután egy referencia-kazettával ellenőrizték a sebességet.

Visszaemlékezés „A tulajdonos azt mesélte, hogy a magnó minden évfordulón lejátszotta a lánya esküvői felvételét, míg végül morgó hangra nem lassult.”

02. napló: Az alaplap zöld sarokkal

Dokumentált folyamat Egy forrasztott, újratölthető elem kiszivárgott. Az elemet eltávolították, a lúgos maradékot enyhe savval, például hígított fehér ecettel semlegesítették, az alaplapot pedig izopropil-alkohollal tisztították. A törött nyomvonalakat vékony huzallal hidalták át. Minden lépést lefotóztak és naplóztak.

03. napló: Egy kézi konzol, amelynek hiányoznak a vonalak a képernyőn

Dokumentált folyamat A korai kézi LCD-kijelzők függőleges vonalai gyakran a kijelző és annak szalagkábele közötti hibás csatlakozásból erednek. A csatlakozás óvatos újraforrasztása helyreállíthatja a képet, de túl sok hő tönkreteheti a kijelzőt. A restaurátor a tulajdonossal előre megegyezett abban, hogy a kockázat elfogadható.

04. napló: Egy számítógép, amelyet soha nem dugtak be

Dokumentált folyamat Tudottan, az 1980-as évek egyes számítógépeinek, köztük bizonyos Commodore 64 gépeknek az eredeti tápegysége olyan hibákkal üzemelhet, amelyek túlzott feszültséget juttathatnak az alaplapra. Ezt a gépet csak egy modern, védett pótlótápegységgel tesztelték. Az eredeti tápegységet megőrizték, felcímkézték, és a számítógéppel együtt tárolták.

Konzerválás vagy restaurálás?

A múzeumok különbséget tesznek aközött, hogy egy tárgyat stabil állapotban tartanak-e, vagy visszaállítják működőképes állapotába. Mindkét megközelítés jogos, de különböző irányba húznak.

„Minden kivett alkatrészt címkézett zacskóba teszek. Ötven év múlva valaki talán szeretné tudni, mi volt valójában benne.”

Emlék · illusztratív kompozit

A nyilvánosság számára ma is működő gépek

Egyes intézmények magát az üzemeltetést tekintik megőrzésnek. A Bletchley Parkban működő National Museum of Computing történelmi rendszereket üzemeltet, és olyan gépeket épített újra, mint a működő Colossus. A kaliforniai Computer History Museum önkéntesei működőképes állapotba állítottak IBM 1401 rendszereket. A Vintage Computer Federation olyan fesztiválokat szervez, ahol a tulajdonosok bemutatják restaurált gépeiket. Ezek a projektek azt mutatják, hogy egy eszköz működésben tartása azt a tudást is életben tartja, hogy hogyan használták, amit semmilyen vitrin nem tud megőrizni.

Őszinte feljegyzés

A restaurátor legértékesebb szokása a dokumentálás: fényképek a munka előtt és után, a cserélt alkatrészek listája, a bizonytalanságokra vonatkozó megjegyzések. Az a restaurálás, amely elrejti a saját munkáját, a gépet régebbinek és eredetibbnek mutatja, mint amilyen valójában. Az a restaurálás, amely rögzíti a munkáját, lehetővé teszi, hogy a következő tulajdonos és a következő történész igazság szerint olvassa a tárgyat.