A okostelefon előtt

Hívás a járdáról

1973. április 3-án Martin Cooper, a Motorola mérnöke egy New York-i utcán állva kézi prototípusról hívást kezdeményezett. Tíz évvel később, 1983-ban a Motorola piacra dobta a DynaTAC 8000X-et. Ez volt az első kereskedelmi forgalomban kapható kézi mobiltelefon, és adatai megmutatják, hogyan használták: körülbelül harminc perc beszélgetési idő, nagyjából tíz óra töltési idő és US$3,995 ár.

A DynaTAC-on senki nem böngészett. A tulajdonosok szállítások megerősítésére, ügyfelek elérésére a találkozók között, és néha azért használták, hogy lássák őket a használatában. A kézi készülékek előtt sokan autótelefonnal találkoztak, amelyet a műszerfal alá szereltek, vagy egy vállon hordott „hordozható” készülékkel. A telefon egy helyhez vagy járműhöz tartozott; a kézi készülék tette személyhez tartozóvá.

Hívókészülékek, számok és emlékezet

Az 1980-as és 1990-es években a hívókészülékek töltötték be a rést azoknak, akiknek elérhetőnek kellett lenniük, de nem tudták indokolni a telefon költségét. A hívókészülék azt üzente: keressen egy nyilvános telefont. A felhasználók rövidített számkódokat alakítottak ki barátaikkal és munkatársaikkal, ami az SMS-ek tömörített nyelvét előlegezte meg. Eközben az emberek tucatszám jegyezték meg a telefonszámokat, mert maga a telefon keveset tárolt, a papíralapú címjegyzék pedig otthon maradt.

Kilenc billentyű és 160 karakter

1992. december 3-án Neil Papworth mérnök egy számítógépről elküldte a „Merry Christmas” szöveget egy mobiltelefonra az Egyesült Királyságban, a Vodafone hálózatán; ezt széles körben az első SMS-ként tartják számon. Az üzenetek hossza 160 karakterre volt korlátozva, ami Friedhelm Hillebrand GSM-szabványokon végzett munkájához kötődik. Ez a korlát és a számbillentyűzetek egy új írott nyelvjárást hoztak létre: rövidítéseket, kihagyott magánhangzókat és kreatív írásjeleket.

Az írás azt jelentette, hogy egy betű eléréséhez többször meg kellett nyomni egy billentyűt, amíg a T9-hez hasonló prediktív bevitel nem tette lehetővé, hogy egy-egy lenyomással egész szavakat javasoljon a készülék. A készség valódi és nagyon fizikai volt: sok felhasználó nézés nélkül is tudott írni, a hüvelykujj zsebben vagy iskolapad alatt tapintás alapján találta meg a billentyűket.

„Telefonjainkat hetente egyszer töltöttük. A töltő elvesztése nem volt katasztrófa, a kedvelt személy telefonszámának elvesztése viszont az volt.”

Emlék · illusztratív kompozit

Csukás, csúsztatás és Snake

A design személyiséggé vált. A Motorola 1996-ban megjelent StarTAC modellje népszerűsítette a kagylós kialakítást, és a csukás koppanása kielégítő módja lett a hívás befejezésének. A Nokia 1997-es 6110-es modelljére a Snake került, így a telefonok először kaptak széles körben ismert játékot. A 2000-ben megjelent Nokia 3310 tartósságáról, hosszú üzemidejéről és cserélhető borítóiról vált híressé. A telefonok mellett az olyan személyi digitális asszisztensek, mint az 1996-ban indult PalmPilot, megtanították az embereket a Graffiti nevű, stilizált betűírásra, a 2000-es évek eleji BlackBerry készülékei pedig azt, hogy az e-mailt vonaton ujjal lehetett írni.

Amit örököltünk, amit letettünk

Amikor 2007-ben megjelent az iPhone, és elterjedtek az érintőképernyős okostelefonok, ez a galéria nagy része egyetlen eszközbe olvadt. Az SMS rövidsége formálta az azonnali üzenetküldést, a prediktív szöveg az automatikus javítássá vált, a hangulatjelet (emodzsit), amelyet Shigetaka Kurita tervezett az NTT Docomo számára 1999-ben, pedig globális nyelvvé vált. Az a szokás, hogy mindig elérhetőnek kell lenni, amely eleinte luxus volt, elvárássá vált.

Más szokások elhalványultak: a fejből tudott telefonszámok, a hetekig kitartó akkumulátorok, a felhasználó által cserélhető akkumulátorok, és az a lehetőség, hogy a telefont teljesen eltehessük. A korai telefonok nem voltak okosabbak a mainál, csupán szűkebbek voltak. Korlátaik döntésekre kényszerítettek, és vannak, akik hiányolják, hogy ezeket a döntéseket helyettük hozták meg.